|
Beteljesedés
Az éj átolel, s halkan suttogják nevem a halál árnyai. az élet sotét
Unokatestvérei õk, kik úton vannak az orokkévalóság óta.
Hideg szél lengedez a fák kozott, arcomba vágva egy elmúlt kor
Fájdalmas emlékeit. szemeimre nehézkesen ráereszkedik a kod,
Hogy igazán láthassak. feluvoltok mint egy gyermek az elmúlás
Kuszobén, mikor erõt vesz, hogy átlépje. testem megfeszul, és
Ellenkezés nélkul zuhan a jéghideg sotétségbe, hogy anyja legyen
A férgeknek. ez a hely az enyém, nekem ásták õk kik úton vannak
Az orokkévalóság óta. kinyújtom karjaim az égbolt emlékei felé,
Hogy igazán érezzem ahogy a nyirkos fold hozzáér csupasz
Testemhez. egy utolsó gorcsos rángás, ahogy haldokló testem
Levegõ után kapkod, majd nyugodtan elernyed.
|
